Anonim Fejlesztés Függők Klubja

Az Anonim Fejlesztés Függők Klubja
avagy a fejlesztés kreatív útjai 2015-ben

… ezzel a címmel tartottam előadást a Personal Hungary kísérő rendezvényeként immár másodszor megrendezett TEDxCorporate bemutatón. Amikor erre az alkalomra készültem, az jutott eszembe, hogy olyan HR-es és tanácsadói körbe kerülök, az „enyéim” közé, ahol fél szavakból is értjük egymást, ahol mindenki ugyanazon a terepen mozog. Mintha az Anonim Fejlesztés Függők Klubjába látogatnék el. Ahol közös szenvedélyünkről beszélhetek. És ha már Anonim Fejlesztés Függők Klubja, akkor én is készültem három vallomással. 

De kezdjük az elején…

Fejlesztés, jövő, kreativitás. Kavarogtak bennem a gondolatok és gyűltek a kulcsszavak. E-Learning... gondoltam. Majd megrántottam a képzeletbeli vállam. Blended learning, oké, langyosodik, a kevert tanulási formákat én magam is pártolom, hiszek az eszközök sikeres kombinációjában. M-learning avagy mobile learning, ennél a gondolatnál már éreztem, hogy forrósodik a levegő. Hiszen tudjuk, hogy a népesség 50%-a fogja elsődleges internet elérési eszközként használni a mobilját 2020-ra. Nem kérdés, hogy a fejlesztésben, tanulásban is egyre jelentősebb szerepe lesz.

De a gondolataim már száguldottak is tovább… Game-based learning, simulation-based learning, gamification. Itt jegyzem meg, hogy a magyar gamification szakemberek (is) messze földön híresek. Érdemes megnézni Orova Balázsék munkáit vagy követni Vendler Balázsék remek írásait a témában.

Ez a sok változás persze nem csak a tanulás, fejlődés módjára hat, hanem a tartalmára is. A „Bit-sized learning” elve éppen arról szól, hogy a tartalmat olyan falatnyi darabokra bontsuk, amely önmagában értelmes, feldolgozható és elsajátítható lesz, bárhol és bármikor. Akkor is ha éppen csak 90 másodperce van a felhasználónak a metrón. És ha már a metrón tanulóknál tartunk, ne felejtkezzünk el a többiekről sem, hiszen jelenlegi a munkaerőpiacon négy, akár öt generáció képviselői is jelen vannak.

„Szeretem a képzés-fejlesztést. Hiszek benne!"

Fejlesztés? Fejlesztés! Fejlesztés?!?

A képzésük, fejlesztésük kialakításánál figyelembe kell venni, hogy ebből a generációs sokszínűségből egy hatékony és sikeres együttműködést szeretnénk kialakítani. Ehhez az is szükséges, hogy ne essünk abba a hibába, hogy kizárólag egy generáció igényeit figyelembe véve alakítunk ki egy rendszert és azt ráerőltetjük a többiekre. Baby Boomers, X, Y, Z és Veteránok vagy Screenagerek és Digitális bennszülöttek?

A skála egyik végén ott vannak az előbb emlegetett digitális bennszülötteink, akik a legmodernebb technológiákat használják, ahhoz szoktak, hogy aktív és kezdeményező résztvevők, úgy a munkájukra, mint a saját fejlődésükre is hatással vannak (BYOD). Kreatívak, megosztanak, hálózatot építenek és interaktívak. A skála másik végén ott vannak a hagyományos értékeket és rendet tisztelő generációk, akik elővigyázatosak, tisztelik a hierarchiát, szabályokat, rengeteg tapasztalattal és tudással rendelkeznek.

Hogyan fejlesztem a csapatomat, amikor az egyik fele számára már az e-learning is lassú és unalmas, a másik része pedig jobb szeretné nyomtatásban, pecséttel, hitelesen látni a megvalósítandó lépéseket?

Szóval itt van a generációs sokszínűség, a technika rohamos fejlődése, újabb és újabb módszerek és eszközök, a trendek változása. Hát jöjjön a második vallomásom…

„Nem hiszek módszerekben!”

Akkor hogyan tovább?

Mindaz, ami körülöttünk van, csupán a díszlet. A lényeg, az ember, akit fejlesztünk. Azt hiszem erről nem szabad elfelejtkeznünk. Módszerekben nem hiszek. Abban viszont igen, hogy akinek kalapács van a kezében, az hajlamos mindent szögnek látni. Ha lelkesen és elkötelezetten hinni kezdünk egy módszerben, eszközben, akkor könnyen előfordulhat velünk, hogy az eszközhöz keresünk „bevetési területet” és nem a valódi helyzetre, valódi igényekre, valódi problémákra koncentrálunk.

Abban hiszek, hogy embereket fejlesztünk és ők fejlesztik az üzletünket. Fejlesztő szakemberként pedig az a legfontosabb feladatunk, hogy a valós helyzetet lássuk, az igazi problémára keressünk valódi megoldásokat. A módszerek csak ezután jöhetnek.

 „Hiszek az emberekben!”

 
Épp ezért négy egyszerű lépésben hiszek!

Ha fejlesztésről beszélünk, akkor nem léteznek „tömegtermékek”, nem léteznek „szokásos helyzetek”. Vannak viszont egyedi szituációk, különböző emberek, más és másféle csoportok. Hiszek benne, hogy a hightech eszközök, a modern világ díszletében is az ember maradt a legfontosabb pont.

1. 1. Folyamatban!
      Amihez az kell, hogy tudjuk honnan indulunk és hol a cél. Amihez az kell, hogy illesszük a képzést a szervezet belső eseményeihez, folyamataihoz. Amihez az kell, hogy felkészítsük a résztvevőket, feletteseiket, HR-esüket az eredmények megőrzésére, a további fejlődére, építkezésre.
      
      
   2. Pontos diagnózisban!
      Mert ahhoz, hogy tudjuk honnan indulunk precíz és pontos előkészítés szükséges!
      
      
   3. Bevonásban és egyensúlyban
      Mert a fejlődés változást jelent. A változást pedig mindenki – én is – csak addig szereti, amíg önmaga nem érintett benne. Az első, átgondolás nélküli reakciónk az ellenállás. De erre is van megoldás. A résztvevők bevonása az előkészítésbe, a folyamat közös kialakítása, a teljes körű tájékoztatás mind-mind olyan lépések, amelyek nyomán csökken az ellenállás és igazi partnerként közösen dolgozhatunk a résztvevőkkel.
      
      
   4. Helyzetelemzés alapján felépített egyedi megoldásban
      Összességében azt hiszem, hogy fejlesztő szakemberként az a feladatunk, hogy a körülményeket alaposan megismerjük, legyünk tisztában a generációs jellemzőkkel, ismerjük a technika vívmányait, a módszereket. Mindezekben otthonosan és gyakorlottan mozogva tudunk az egyedi helyzethez illeszkedő, „kézműves” megoldást felépíteni, megvalósítani és tartós eredményt elérni!

Éljen 2015! 

Nagy Andrea
tréner, tanácsadó
www.parrishcrawler.com/portfolio