A kapcsolat illúziója...

A kapcsolat illúziója

Talán már megtörtént Önnel is, hogy amolyan igazi "fekete pályára" keveredett a konyhában... Például egyszerre forrt ki a tészta főzővize a fazékból, a macska dorombolva simult a jobb lábához és a bal szemével már az előkészített húst lesve a pulton, miközben vészesen dőlni kezdett egy tányérkupac, tetején a Nagyitól örökölt, óvott, őrzött porcelánnal, a csapból pedig békésen folydogált a víz... Nos, az ilyen helyzetekben kreatív gyöngyszemek, parádés megoldások születnek.

A szűrőről kiderül, hogy tányért is lehet vele elkapni, a nagylábujjunkkal meg csapot elzárni, a bal kezünkkel a tésztaszűrővel tartott tányérkupac felett gázt elzárni a tészta alatt és közben szelíd taszajtással indítani a sértődötten nyávogót kifelé a konyhából.

A napokban sokszor jutott eszembe, hogy valami efféle a kommunikációnk mostanság. Sokszor úgy, mintha ez a konyhai rémálom mindennapossá vált volna. Az eszközök, csatornák és módszerek sokaságát használjuk ötletszerűen, sietve, kapkodva, összekeverve és sokszor célt felejtve.

Sokan tudják a cikk szerzőjéről, hogy lelkes híve a generációk együttműködésének és annak a gondolatnak, hogy ez a sokszínűség hasznos része az életünknek. Így hát ez a cikk sem arrafelé veszi az irányt, hogy az Y vagy Z generáció kommunikációs szokásait bélyegezze rossznak. Éppen annyi felelősen kommunikáló Y generációba tartozó ismerősöm van, mint rendszeresen hibázó és pont ugyanennyi csatornákat keverő X-et is láttam már. A hiba, a rossz gyakorlat közös ügyünk, együtt sodródunk bele és együtt is kell kimászni.

De hol rontottuk el? Na jó, először kezdjünk egy egyszerűbb kérdéssel. Mi változott?

• • Az életünk része lett a mobil technológia. Már nem is emlékszünk rá, hogy volt, amikor 2 napra előre meg lehetett beszélni egy találkozót és minden résztvevő ott volt anélkül is, hogy egy nappal és 5 perccel a találkozó előtt hívták volna egymást. :-) Sokat telefonálunk, a 20 évvel ezelőtti viszonyokhoz hasonlítva sokszorosát töltjük beszélgetéssel.
  • Persze jött az online világ is. Az e-mailek már a telefonunkon is utolérnek minket. És persze van Viber, és Facebook Messenger meg Whatsapp, Snapchat és Skype és Hangouts. Applikációk tucatjai várnak rá remegve, hogy üzeneteket, képeket, videókat küldjünk egymásnak.
  • Olyan nagyon elfoglaltak vagyunk. Rengeteg a feladat, a tennivaló. Még a másodikos kislánynak is szoros a napirendje, hogy minden különóra, edzés és szakkör beleférjen, nem hogy egy felsővezetőnek vagy menedzsernek. Úgy tűnik, mintha az "elfoglaltság" valami aféle népbetegséggé vált volna, amiről mindannyian tudjuk, hogy súlyosan ártalmas, mégis szomorúan az égre tekintünk, és azt mondjuk "ez van".
  • Megtanultuk a kifejezést: Multitask és egyúttal azt is elhittük, hogy létezik. Így rendszeresen próbálunk felszínes figyelem darabkákat osztani szét különböző tevékenységek között.

Ez történt velünk az utóbbi 25-30 évben. Az már egészen biztosan látszik, hogy az irány nem jó, de a megoldásokat még kevesen találták meg. Tartja magát a "levegőt-sem-volt-időm-venni" életérzés térhódítása. (Csendben tesszük csak hozzá, hogy néha talán még szeretjük is ezt a működési módot, hiszen valahol a fontosságunkat igazolja.) Bízunk benne, hogy létezik azért ellenszer. Íme, hát a mi listánk, tippjeink, amelyekkel a létező kapcsolatok illúzióját valós élményekre cserélheti Ön is, kedves olvasó!

1. Megfelelő eszközt válasszunk a célhoz!
   
   Nem! Tényleg nem jó csatorna a Facebook Messenger ahhoz, hogy az Édesanyánknak boldog születésnapot kívánjunk. Ha az üzleti találkozónk helyszínét szeretnénk pontosítani arra sem.
   Egy kis iránymutatás, hangsúlyozzuk a személyközi kommunikációhoz! (Tehát nem foglalkozunk jelen cikkben például egy teljes szervezet üzleti vagy márka kommunikációjával, vagy bármilyen egyéb nem egy vagy néhány konkrét személyhez szóló kommunikációval.)
   Üzleti kommunikációra az alábbi csatornákat javasoljuk használni, a kevesebb több jeligére. A személyes találkozó, a telefonos egyeztetés, az e-mail, a céges chat mellett a Linkedin, a Hangouts és a Skype alkot egy olyan étlapot, amelyről véleményünk szerint minden üzleti helyzethez ki lehet választani a megfelelőt.
   
   
   Ha pedig a magánéletünk vizeire evezünk, ott is van bőven lehetőségünk, de ezek közül is szúrós szemmel válogattunk javaslataink közé. Használjuk bátran az alábbi lehetőségeket, de ne felejtkezzünk el róla, hogy egyetlen valós barátságot sem lehet kizárólag Viber üzenetekkel életben tartani, hogy egyetlen családi kötelék sem marad élő a Facebook Messengertől. Ne engedjünk a kapcsolat illúziójának. Figyeljünk rá, hogy a hozzánk közelállókkal rendszeresen találkozzunk személyesen, beszéljünk velük telefonon, mert észre sem vesszük, úgy szálnak el a hetek, amikor csak chaten váltottunk néhány mondatot vagy egy Facebook posztot olvastunk és mégis azt hisszük "tegnap beszéltünk".
   
2. Ellenőrizzük Önmagunkat!
   
   Ellenőrizzük mindig saját magunkat, mert más nem teszi meg nekünk ezt a szívességet. Hogyan?
   Időről időre nézzük meg a híváslistánkat és gondoljuk át kimaradt-e bárki számunkra fontos, töltöttünk-e sok időt olyan beszélgetésekkel, amelyekre nem kellett volna időt pazarolni. Ugyanígy nézzük át a levelezésünket és üzenetváltásainkat is. Ne féljünk döntést hozni, hiszen az időnk véges. Amikor lényegtelen témakörökre fecséreljük, akkor a hozzánk közelállóktól veszünk el időnkből, energiánkból.
   
   Az üzleti életben olyan természetes a tervezés, visszaellenőrzés. Magától értetődik, hogy a célokhoz rendeljük a folyamatot. Legyünk hát éppen ilyen következetesek a saját életünkkel, a kommunikációnkkal kapcsolatban is. Hiszen ha hagyjuk, hogy az "ahogy-esik-úgy-puffan" legyen a vezérelv, akkor már nem mi döntünk, nem mi irányítunk. Csak megtörénik velünk az életünknek ezen része és ne álmodozzunk... "magától" nem alakul majd úgy, ahogy szeretnénk, ahogy ideális.
3. Gondoljuk át, hogy valóban van-e mondanivalónk!
   
   A többszörösére nőtt az idő, amelyet kommunikációval töltünk. De abban talán egyetértünk, hogy a tartalmas mondanivalónk mennyisége nem nőtt ilyen ütemben. Éppen úgy kommunikálunk sokszor "megszokásból", ahogy egyéb szokásainkat is űzzük még akkor is, amikor már nem indokoltak. Ne féljünk hát megállni és csendben maradni. :-) Ezzel sokszor olyan ajándék időt adhatunk magunknak, ami igazán váratlan meglepetés.
   
   Először nehéz megszabadulni a kínzó érzéstől, hogy "most éppen csinálnom kellene valamit", jön a késztetés, hogy "gyorsan telefonálok egyet". De abban biztosak lehetünk, hogy az eredményes munkához és kiegyensúlyozott élethez nem ezen az ösvényen vezet az út. Ne féljünk hát új útra lépni.

Kedves Olvasó! Sok sikert kívánok Önnek a kapcsolatok illúziójának elkergetéséhez és a valós, tartalmas kommunikáció újraélesztéséhez!

Nagy Andrea
Tréner, tanácsadó
Parrish & Crawler International