Munkarend

Új év, új MT – IV. rész

Órák, percek, munkarendek,
avagy munkaidő szabályozás az új MT-ben

Mozgalmas hetek vannak a hátunk mögött, az új MT általános bemutatásaután a munkaviszony létesítésénekés megszüntetésének kérdéseit boncolgattuk. Mi változik? Mire kell figyelnünk?

Most elérkeztünk egy különösen izgalmas témakörhöz, vágjunk is bele. Dr. Fodor T. Gábor és Dr. Menyhárt Anna kalauzol minket ezen az ingoványosnak látszó területen. Először az általános elvekről kérdeztük Annát és Gábort:

A munka- és pihenőidős szabályok igen jelentős mértékben módosulnak az új Munka Törvénykönyvével, és többnyire a munkavállalók hátrányára. A nyugat-európai standardhoz képest már jelenleg is igen rugalmas és munkáltatóbarát munkaidős szabályok még tovább lazulnak munkavállalói szemmel. Fontos azonban megjegyezni, hogy néhány részletszabály a munkavállalók előnyére változik. Az alábbiakban a legfontosabb változásokat ismertetjük.

A többműszakos munkarend új definíciója

A többműszakos munkarend korábbi, évtizedek óta változatlan definícióját az új Munka Törvénykönyve - figyelemmel a megváltozott bírói gyakorlatra - módosította. Az új definíció szerint többműszakos a munkáltató munkarendje, ha heti működési ideje a nyolcvan órát eléri.

A fentiek alapján tehát nincs annak jelentősége a többműszakosság definíciója szempontjából, hogy a munkavállalók egymást váltva végzik-e azonos tevékenységüket, vagy sem. Önmagában az, hogy a munkáltató működési ideje a heti nyolcvan órát eléri, már elég a többműszakosság megállapításához. (Megjegyezzük, hogy ugyanakkor többműszakos műszakpótlék nem minden, többműszakos működésű munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalónak jár. – Erről majd sorozatunk következő részében olvashattok részletesen.)

A többműszakos munkarend megállapíthatóságának egyébként jelentősége lesz a vasárnapi nyitva tartás szempontjából is. Haladjuk is tovább!

A munkaidőkeret új szabályai

A korábbi szabályokkal ellentétben immár nem kell kollektív szerződés ahhoz, hogy a munkáltató hat havi munkaidőkeretet állapítson meg. Ehhez elegendő, ha a munkáltató működése speciális, például több műszakos. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert a pihenőnapok a munkaidőkereten belül egyenlőtlenül is kiadhatóak. Többműszakos munkarend esetén például elegendő, ha a munkáltató egy hónap alatt egyetlen vasárnapot ad ki pihenőnapként, a többit „ráér” a munkaidőkereten belül később is kiadni. (Amennyiben egyébként elrendelhető vasárnapi munkavégzés az érintett munkavállaló részére.)

A munkaidő-beosztás szabályozása is részben változott: a beosztást továbbra is legalább egy héttel korábban, egy hétre előre kell közölni, újdonság azonban, hogy a munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja. Ez az utóbbi rendelkezés nagyban csökkenteni fogja a túlórák számát, holott az elrendelhető túlóraszám évi 200-ról 250-re nőtt.

Változott a rendes munkaidő vasárnapra történő beosztása lehetőségeinek köre. A jelenleg hatályos törvényben rögzített kategóriákon túlmenően az új törvénykönyvben további három esetben van lehetőség a rendes munkaidő vasárnapra történő beosztására, mégpedig a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében, társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén, végül a külföldön történő munkavégzés során foglalkoztatott munkavállaló vasárnapra történő beosztása. Megszűnt ugyanakkor annak a lehetősége, hogy a munkáltató úgynevezett pihenőnap-összevonás útján rendeljen el rendes munkaidőben munkát vasárnapra. Mivel a kiskereskedelemben a „pláza-boltok” nagy része csak erre hivatkozva tarthatott legálisan nyitva vasárnapi napokon, ez problémás lehet. Megoldás lehet az, ha a bolt, illetve a pláza nyitvatartási ideje 80 órásra bővül heti szinten, így ezek a kisboltok is – a fentiek szerint – többműszakosnak minősülnek, így vasárnapra is elrendelhető bennük rendes munkaidőben munkavégzés.

A munkaközi szünetre vonatkozó szabályok is jelentős mértékben változtak. Ennek mértéke, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkaidő tartama a hat órát meghaladja, változatlanul húsz perc, ha pedig a munkaidő a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani a munkavállaló részére. A felek megállapodása vagy kollektív szerződés emellett legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat. A júliusban hatályba lépő törvény azt is szabályozza, hogy a munkaközi szünetet mikor kell kiadni; legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kötelez erre a törvény. Amennyiben a munkáltató több részletben adja ki a munkaközi szünetet, előbbi rendelkezéstől a munkáltató eltérhet, ám adott részletnek ebben az esetben is legalább húsz perc tartamúnak kell lennie.

A napi pihenőidő mértéke - a napi munka befejezésétől a következő napi munkakezdésig terjedő időtartam - változatlanul tizenegy óra. A jelenleg hatályos törvény alapján a megszakítás nélküli-, a több műszakos-, az idényjellegű tevékenység keretében, illetve a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében kollektív szerződés alapján legalább nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani. Az új törvény hatályba lépésével nem lesz szükség kollektív szerződés erre vonatkozó kifejezett rendelkezésére.

Az ügyelet és a készenlét tekintetében újdonság, hogy az új törvény értelmében négy órát meg nem haladó tartamú rendelkezésre állás esetén bármely munkakörben elrendelhető, korlátozást csupán a négy órát meghaladó rendelkezésre állás jelent, erre a jelenleg hatályos törvényben szereplő, változatlan feltételek mellett van lehetőség.

A szabadság kiadása körében változást jelent, hogy a munkáltató – a jelenlegi, az alapszabadság egynegyedének megfelelő mérték helyett – immáron évente hét munkanap szabadságot köteles kiadni a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben.

A szabadságot főszabály szerint továbbra is esedékességének évében kell kiadni, ugyanakkor jelentős változás, hogy a munkáltató a felek megállapodása alapján az alapszabadság egyharmadát az esedékesség évét követő év végéig is kiadhatja. A napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. Ez utóbbi szabály egyébként a szerzők véleménye szerint durván sérti a vonatkozó uniós irányelvet, a szabadságot ugyanis az uniós jog alapján nem szabad órákban számolni. Ez utóbbi törvényi rendelkezés alkotmányossági problémákat is felvet, hiszen a jogalkotó de facto nem biztosít minden munkavállalónak legalább négy hetes szabadságot.

Maradt még kérdésetek? Tegyétek fel szakértőinknek! Sorozatunk soron következő ötödik részében pedig újabb részletekkel várunk Benneteket!

Szeretettel vár Benneteket vissza:
dr. Fodor T. Gábor, Dr. Menyhárt Annaés a JAM csapata