Nyár, sátor, napfény és szervezetfejlesztés
avagy az SZMT Sátras Outdoor Konferencián jártunk

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy alig 3000 fős kis falu, Nógrád megyében, ahol idén nyáron egy izgalmas eseményre került sor. A Szervezetfejlesztők Magyarországi Társasága rendezte meg Sátras Outdoor Konferencia címmel két napos nyári találkozóját. Elolvastuk a konferencia ismertetőjét, böngésztük a programot és mivel hiszünk Rudas János gondolatában: „…csoportvezető csak az lehet, aki igyekszik minden, a saját értékrendje szerint elfogadható ismeretet beépíteni tevékenységébe; meríteni mindabból a korábban felhalmozott tudásból, ami hasznosnak látszik…” nosza elindultunk a Diósjenő felé vezető úton.

A szervezők célja volt, hogy átfogó képet adjanak az outdoor tréning eszközeiről, hogy alkalmat adjanak a szakemberek tapasztalatcseréjére és persze arra is, hogy csoportmunka során mindenkinek legyen módja saját tapasztalatokat szerezni. Azért, hogy képet adjunk azoknak is, akik nem lehettek jelen, most elmeséljük milyen tapasztalatokat szereztünk, bemutatjuk azokat, akik szakmai hitüket és tudásukat adták a résztvevőknek.

Rögtön az elején arra is kíváncsiak voltunk mi vezette a szervezőket, Kalmár Elvira elmondta, hogy a Konferenciával egy újfajta programsorozatot  indítottak el, amely nem vetélytársa, hanem kiegészítője a szervezet éves konferenciájának. Frajna Piller Annamária úgy fogalmazott a hagyományteremtés a cél, aminek alapjai egyértelműen megvalósultak idén, hiszen már most sokan jelezték, hogy jövőre újra eljönnek, és elhozzák a kollégáikat is.  „Ami állandó marad ebben a sorozatban, az a sátorozás, a feltöltődés, a lazább hangulat. Ami változik, az a téma. Az idei évben az outdoor témája adta magát nagyon, részben a természet közelsége miatt, részben, mert ez a téma, amiből igazi saját-élményt a konferenciáinkon eddig csak csepegtetni tudtunk.”

Az is érdekes, hogy az első Sátra konferencia témája miért éppen az outdoor módszertan lett. Elvira arról mesélt, hogy ők maguk is kíváncsiak voltak, hogy milyen újdonságok vannak az outdoor területén, ezek hogyan használhatóak szervezetfejlesztőként, vezetőként, HR-esként. „Sokáig a csapatépítés fogalma volt az, ami az outdoor-ral összeforrt, mi most egyre inkább az önismereti szál erősödését érezzük. A konferencián saját élményeken keresztül igyekeztünk bemutatni, majd megvitatni a sokféle alkalmazási lehetőséget.”

A program igen sokszínű volt, a lovas önismereti programtól, a hajóépítésen át az Oszlopon és az alacsony kötélpályán keresztül a tűzön járásig mindent megtapasztalhattak a résztvevők.

Cséffalvay Gábor avagy Csé a Creanova alapító tulajdonosa és vezető tanácsadója több programot vezetett a konferencián, elmondta „outdoor hátterem széles, 12 éve sokféle természetes élmény-alapú tanulást ösztönző programban szereztem tapasztalatot.”

Először arról kérdeztük Gábort, melyek azok a területek, ahol az outdoor módszereket hatékonyabbnak, célravezetőbbnek találja. Kimozdítás a megszokottból, feloldás a változáshoz, tanuláshoz, fejlődéshez, elhatározáshoz – ezek a területek Gábor véleménye szerint, amelyek igen hatékonyan közelíthetőek meg ezzel a módszertannal. Emellett az energizálás, az egyén, vagy csapat feltöltése is fontos terepe lehet az outdoor eszközöknek.

Az outdoor módszertan persze nem csupán a résztvevőket mozdítja ki megszokott közegükből, hanem sokszor a trénereket is nehéz feladatok elé állítja. Gábor is mesélt fantasztikus időjárási körülményekről, hóról, jégről, amelyek mégsem voltak elegendőek ahhoz, hogy eltántorítsák az érintett csapatot.

Egy azonban közös ezekben a helyzetekben, a lényegük: „igazi, mély érzések önmagadról és a másikról, az érintettség, a kemény, őszinte szembesülés önmagammal - a lehetőségeimmel és képességeimmel, valamint a gátjaimmal.”

Végül a hitvallásáról kérdeztük Gábort, elmondta, abban hisz, hogy „többek vagyunk MIND, mint, amit éppen megélünk és mások megélnek belőlünk! Potenciálok, lehetőségek tengere vesz körül Bennünket és a hozzá vezető út Bennünk létezik, amihez Mások fantasztikus támogatást tudnak adni. "Bízz a folyamatban" - szoktam mondani, azaz MINDIG van és lehet megoldás és fejlődés.”

Az Oszlop című gyakorlat során a résztvevők megtapasztalhatták Gábor hitvallását a gyakorlatban is. A felkészülést követően egy 8 méter magas oszlopra jutott fel kivétel nélkül minden résztvevő, a csapat egymást erősítő közös támogatásával és biztosításával.  

Szabó Gábor Timúr tanácsadó szakpszichológus, akadémiai outdoor tréner a mobil kötélpálya élményét mutatta meg a résztvevőknek. Gábor abban hisz, hogy az önismeret, a kommunikáció, a konfliktuskezelés és az együttműködés területeinek fejlesztésére különösen hatékonyak az outdoor eszközök.

Arra a kérdésre, hogy ideális esetben mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a résztvevő elsajátítsa és begyakorolja a tanultakat, Gábor úgy felelt: „szerintem a tanuló nyitottságától és az alkalmazott módszer metaforáinak erősségétől is függő az ideális időtartam.” Nem szabad elfelejteni, hogy az outdoor tréningek során a résztvevők szembesülnek határaikkal, felelősségvállalásuk szintjével, készségeik, fizikai és lelki kapacitásaik becsült és valós szintjének eltéréseivel, elavult megoldások és minták újakkal való helyettesítésével. A szembenézéshez, a változáshoz pedig időre van szükség.

 
Amikor Gábort legemlékezetesebb élményéről kérdeztük, egy régi emléket idézett fel: „10 éve egy, a három nap során végig tartozkodó és szkeptikus résztvevő tekintete, miután leérkezett az Oszlopról a földre.” Ezután talán nem is meglepő, hogy Gábor hitvallás az: ”Boldogságunk alapja emberi kapcsolataink minőségében rejlik.”

Gábor alacsony kötélpályán levezetett gyakorlatának egyik résztvevője, Florián Ágnes mesélt tapasztalatairól, hogy élménybeszámolóján keresztül mindenki átélhesse kicsit a feladatot. „Ez volt a második alkalom, hogy kipróbáltam az alacsony kötélpályát. Egy korábbi alkalommal nem mertem eléggé "bedőlni", azaz a társamra rádőlni. Azóta volt időm átgondolni ennek az önkontroll-igénynek a megjelenéseit életem más területein, és megérett bennem egy pár elhatározás: 1.: hajlandó leszek elhinni, hogy szabad rátámaszkodni a másikra; 2.: szabad bíznom abban, hogy meg fogjuk tartani egymást; 3.: hallgathatok arra, aki kívülről ad tanácsot; 4.: nem fogok aggódni azon, hogy túlsúlyos vagyok, és nem szívesen érnek esetleg hozzám :-)

Ezen kívül itt már be tudtam építeni az a hatalmas erőt is, amit a tűzön járással szereztem, mert azóta tudom, hogy ami lehetséges, azt én is meg tudom csinálni.

Örök hálával tartozok Gábrielnek azért, hogy a kötélpálya gyakorlatban rögtön párnak választott, és ráadásul elsőként másztunk fel a kötélre. Hatalmas élmény volt mindazt megtapasztalni veszélyesnek mondható körülmények között, ami elől a hétköznapokban még sokszor megfutamodok: a kölcsönös bizalmat, a kívülről jövő segítség elfogadását és az önként vállalt intimitást. Ez a feladat is azt bizonyította nekem, hogy az outdoor duplán, triplán mélyen és erősen hat, ráadásul erős kötődést alakít ki a résztvevők között. Engem ez a fizikai és lelki sikerélmény olyan erővel táplál, amely a tréning után hetekkel is segít a mindennapokban. Köszönjük Timur!”

„lebomlottak falak, határok”

Tarr Bence, Simon András és Illés Gergő vezette az első estén a tűzön járást, amelyet sok bátor résztvevő próbált ki és szerezte meg saját élményeit. Ági mellett Fegyverneki Edit is próbát tett. Nem tervezte előre és nem is olvasott korábban a témáról, így semmi sem befolyásolta. Azt mondja „miután megtörtént, csak pár nappal később kezdtem olvasgatni róla, mert most meg attól féltem, olyat fogok olvasni, ami megzavarja a varázsos élményt. Átfutottam írásokat, amik a dolog spirituális oldaláról, meg olyanokat is, amik szimpla fizikai magyarázatokról szóltak„

De Editet nem a fizikai háttér érdekelte, sokkal inkább a misztérium. „Át akartam élni, a félelmeimmel, kételyeimmel, az egzotikus, kicsit misztikus iránti vágyammal együtt. Most úgy vagyok vele, hogy igen: Át lehet menni az izzó parázson. Tény. Csak aki csak a fizikával jön, az pont azzal nem számol, ami a lényeg: az út.

Az odavezető út.”

Az előkészületek során szerzett élményekre, érzésekre is kíváncsiak voltunk. Amikor erről kérdeztünk, Edit sodró lendülettel mesélt: „délután kezdődött a ceremónia. Körbeálltuk a máglyát, elkezdődött a felkészítés. A mi tüzünket mi gyújtottuk meg. Pislákoltak az első lángok, s jött a kérdés: Ki akar felállni a máglyára? Én.

Ez úgy jött belőlem, gondolkodni se volt ideje senkinek. Később még két társam csatlakozott hozzám. Hárman álltunk a máglya tetején, miközben a többiek élesztgették alattunk a tüzet. Csak később tudtam meg, hogy ez volt a máglya felszentelése. Furcsa érzés volt ott állni, büszke voltam, jó érzés volt, jó érzés volt fogni a többiek kezét, megcsípett a láng, elöntött minket a füst, bolond vagyok én? De nagyon jó volt, merész, bátor, barátkoztunk a tűzzel, feszegettük a határainkat.”

Edit arról is mesélt, hogy a következő szakasz csoportos, meditációs gyakorlatok sora felkészítette, ráhangolta a testet, lelket és elmét a csoport előtt álló élményre. „A tűznek varázsa van, mi körülötte összegyűltünk, dobolás, közös éneklés, botostánc, és még sok gyakorlat, mind arról szólt, hogy közelebb kerüljünk a tűzhöz, önmagunkhoz, társainkhoz, és egy nyitott, elfogadó és befogadó állapotba kerüljünk. Ez egy jól felépített módszertan csúnyán, szertartás szépen, arra, hogy előhívjuk, felszítsuk – ha már tűz – magunkban azt a belső erőt, amely képessé tesz minket nehézségek, akadályok leküzdésére és önmagunk megismerésére. Mindehhez persze az kellett, hogy átadjuk magunkat ezeknek a tapasztalatoknak, az ismeretlennek, és készek legyünk átélni ezeket a nem mindennapi élményeket.”

És hogy milyen volt az indulás? Hogy lehet felkészülni az első lépésekre? Edit erről is mesélt nekünk: „emlékszem ott álltam, néztem ahogy mások átmennek, közben arra gondoltam, vajon mikor jövök én? Ott álltam a tűz előtt… tudtam, hogy megyek, de nem tudtam mikor. Mások meg már mennek is, hallom a parázs ropogását a talpuk alatt, figyelem az arcukat, mozgásukat. Látom, hogy mikor csípi meg a tűz, azt lehet látni, ha valakit közben csak egy kicsit, de megcsíp a tűz. Előtte volt egy próba, széthúzták a parázs-szőnyeget, és az alatta lévő földön lehetett átmenni, ha valaki bizonytalan volt, így akarja kipróbálni magát. Elindultam, s éreztem hogy itt-ott megcsíp az ott maradt apró parázs szemcse. És ez a fájdalom vitt rá végül (meg az hogy a többiek átmennek) hogy ha megcsíp is, ki fogom bírni. És kész. Megbarátkoztam ezzel a félelemmel.”

És nem is lehetett kérdés, Edit elindult és… „odaálltam, karomat az oldalamnál kissé lóbáltam emlékszem, ritmikusan szuggeráltam magam, majd határozott, és az első lépés után hihetetlen nyugodt léptekkel végigmentem a parázs szőnyegen. Vicces, a parázs szőnyeg igazából tényleg varázs szőnyeg. Én úgy éreztem fölötte megyek, talán csak gyengéd melegséget éreztem a lábam alatt, és mintha légpárnán közlekednék, a talpam nem érintett parazsat. Mire leléptem a parázsról már éreztem a boldogságot. Tényleg. Tudom, pszichofiziológia, hisz nem égtem meg, de attól még jól esett. És jól esett az ölelés is, ami a túlparton fogadott. Mindenkit.”

Összességében azt gondoljuk lehetetlen teljes képet adni erről a két és fél napról, de talán néhány benyomást minden olvasónk szerezhetett, egy kis kanálnyi napfény és nyár kíséretében.

Egyetértünk a szervezőkkel abban, hogy rendkívüli élményeket élhettek át a résztvevők. Ahogy Frajna Piller Annamária fogalmazott a siker egyik fontos alkotóeleme volt az, hogy a résztvevőkből „kíváncsiság, bizalom, elfogadás, segítőkészség áradt, valamint a tanítani és tanulni vágyás ideális légkört teremtett a szakmai és önismereti fejlődéshez.” A Diósjenői Kemping pedig varázslatos környezetet biztosított mindehhez. „Aki részt vett a gyakorlatokon, nem úszta meg lila foltok nélkül, de feltöltődve, megerősödve, életre szóló élményekkel és tanulságokkal tért haza.”

Biztosak vagyunk benne, hogy az outdoor módszerek maradandó élményt és komoly változást eredményezhetnek. Megfelelő szakemberek vezetése mellett, az újra nyitottan érdemes kipróbálnotok. Ahogy mindig, most is érdekel Bennünket a véleményetek. Milyen tapasztalataitok vannak, mi vált be és mi nem?

Izgalmas kalandokat kívánva!

JAM Team