Séta Dévára

JAM v, 08/28/2011 - 23:24

 Lépések és gondolatok
Séta Dévára

 

A történet egy fiúval kezdődött. Egy fiúval, Kozma Zsolttal, aki tenni akart. Nem várt másra, nem mondta, hogy „úgysem lehet” és fel sem merült benne, hogy nem koronázza siker a kezdeményezését.

 

Amikor először beszélgettünk róla, hogy mit tehetnénk, egymásba fűztük a gondolatainkat és a Séta Dévára a szemünk előtt lett valósággá. A cél egyértelmű volt, felhívni a figyelmet a nehéz sorsú gyermekekre, összekötni a támogatókat és ezt a nemes célt, lehetőséget adni mindenkinek arra, hogy megtapasztalja, nagyszerű érzés tenni, segíteni.

Mindezt idézte fel bennem, amikor Dr. Aczél Petrát hallgattam a Sétáról beszélni. Többek közt azt mondta: "Nekem ez a hír, Böjte Csaba és maga a Séta két dolgot üzen. Egyrészt, hogy nem kéne mindenhez 
úgy hozzáállnunk, ami nehéz, hogy nem lehet megoldani, mert nincs rá pénz, nincs elég ember, nincs elég szeretet… Mindig ez az első, figyeljék meg, figyeljük meg, hogy ezt meg kéne oldani, de hát nem lehet.”

 

Milyen igaz! Velünk is megtörténik újra és újra, de most nem. Olyan egyértelmű volt, olyan felülírhatatlan és olyan energiát adott a tett öröme, hogy elfelejtettünk kibúvókat keresni.

Dr. Aczél Petra másodikként az út fontosságát és szimbolikáját emelte ki. „Elindulni, sétálni. Milyen rég volt, amikor az ember csak elindult és hosszan ment. És az út meghozza a célt, az úton mindig ott van a cél.” Petra ezzel zárta gondolatait.

Talán nem véletlen, hogy Zsolt éppen ezzel kezdte:

Aki gyalogol, az lassabban éri el a célját. Viszont több ideje marad rácsodálkozni az út szépségeire. 
Aki gyalogol,
az része lesz a természetnek. Rokona a fáknak, testvére a virágoknak és barátja a tiszta vizű forrásnak.
Aki gyalogol
, az lelassul kicsit. Kilép a rohanó világból, megnyugszik talán, mert önmagával lehet az útján.
Aki gyalogol,
az edzésben tartja a testét. És mivel jó cél vezérli az úton Déva felé, a lelkét is edzésben tartja.
Aki gyalogol
, az találkozik segítőkész emberekkel, akik mind-mind részei lesznek az életének. 
Aki gyalogol,
az szabad! Tisztán látja a célt és saját maga uraként diktálhatja a tempót.
Aki gyalogol
, az én vagyok. A nevem Kozma Zsolt. Az idén töltöttem a 44-et, talán nem véletlen, hogy az út hossza 440 kilométer.”

Nagyszerű dolog Zsolttal dolgozni. Az elmúlt hónapok során számomra a Séta a felszabadultság jelképévé vált. Hagyni megszületni egy szokatlan gondolatot, nem mérgezni előítéletekkel, rögzült szokásokkal, beidegződésekkel. Hagyni megerősödni és nekikezdeni a megvalósításnak. Kivitelezni akkor is, ha néhányan csodabogárnak gondolnak, megint mások pedig legyintenek. Megtalálni az erőt adó szempárokat, amelyekbe kapaszkodva elérsz a célig.
 

Hiszen erről szól minden hétköznapunk!
Ebben a programban három szempár kapaszkodott össze és a Séta végére minden egyes napon csak bővült ez a kör, ki egy jóságos gondolattal, ki egy vetett ággyal, ki a csillogó pénzérmékkel segített.
Zsolt 25-én megérkezett Dévára! Megvalósította az álmát!

Mi pedig bízunk benne, hogy Dr. Gyökér Irén szavai mindenki számára valósággá válnak: „Ha néhanapján meglátogatjuk beteg szomszédunkat, bevásárolunk neki, segítünk a kisgyerekes anyukának beemelni a babakocsit a buszba, adományozunk néhány ezer forintot a Madártani Egyesületnek, már azzal is tettünk valamit. Ha tettvágyunkat – már pedig valamennyi ideje, energiája mindenkinek van - mások energiájával kombináljuk, részt veszünk egy mozgalomban, amelyben önkéntesek sokasága szervezetten vállalkozik egy feladat megoldására, akkor annak érezhető eredménye lesz a megsegítettek számára. Eközben felfedezzük magunkban az örömet, amit a közösen végzett munka, és az az érzés okoz, hogy tehettünk valamit embertársainkért, közösségünkért, környezetünkért.”

 

Mindenki számára sok erőt és kitartást kívánunk a sérülékeny, de zseniális ötletek felneveléséhez!
A mi tettvágyunk alakot öltött formáját, beszámolóit és képeit megtekinthetitek itt: Séta Dévára

Rövidesen pedig a nagy vándor beszámolóját is olvashatjátok az útról!
Üdvözlettel,
Jammy.