Te és a munkád

JAM sze, 03/06/2013 - 10:37


-  Te és a munkád  -
Utazás Dr. Bagdy Emőkével

Gondolkodtál már azon milyen színt ad a személyiségedhez a munkád? Miként és hogyan hat Rád? Milyen volnál nélküle? És milyen volnál, ha valami egészen mással foglalkoznál?
Én néha eljátszom a gondolattal. Mi volna, ha nem emberekkel foglalkoznék, ha nem a HR terepén mozognék, hanem mondjuk… nem is tudom… esetleg élelmiszeripari mérnök lennék vagy matróz?

Honnan indulunk?


Dr. Bagdy Emőkét kértem meg, hogy segítsen nekünk utazni magunk és a munkánk körül.  „A létünk kezdetétől, amit csinálunk, azok vagyunk. A kezdetben, amikor az ’én’ meg csak bontakozóban van, az ’én’, a cselekvés és a tapasztalati bizonyosság. Annyi vagyok, az vagyok, amit meg tudok csinálni.”– Kezdte Emőke –„Ez az alap, amelybe minden módon bele gyökerezik a tevékenységünk. Kezdetben a játékos felismerésen keresztül, majd pedig a játékban kiizmosodott ügyességek, képességek arra visznek, hogy végül cselekvő módon tudunk, hatékonyan valamit megtanulni. Ez tovább erősödik a gyakorlás révén, ekkor már az, hogy ’képes vagyok’ azt jelenti, hogy mentálisan is van tudásom és a cselekvésbe is át tudom vinni alkotó módon az énemet.”

Igen, itt álljunk is meg egy pillanatra és kedves olvasó Te is gondold végig. Vajon mik azok a képességeid, amelyekre építesz? Mi tett azzá, aki most vagy? Ne legyints, és ne mondd, hogy „semmi különös.” Mi köti össze a jelenedet a gyermekkoroddal?

Szívem szerint megkérdezném azt is „Ki vagy Te?”. Mit mondasz el magadról, amikor, ha egy idegennek mutatkozol be? És mi mindez az, ami nem vagy? – Emőke pedig folytatja - „Az énemnek, a létezésemnek a leképeződése, az amit megteszek. Fontos érzés, hogy kompetens vagyok. Képes vagyok rá, hogy jelet, nyomot hagyjak a világban. Ahhoz, hogy a kép teljes legyen, persze kell a tevékenységem értékelése is. Jól tettem? Megfelelően? Ez lesz a belső kontrollom.”

Foglalkozás & Mesterség

„A munka azért megtartó erő az életben, mert folyamatosan megerősít és segít meghatározni, hogy ki vagyok ebben a világban. A képességeim megnyilvánulhatnak foglalkozás, mesterség, hivatás formájában.

Önmagában a foglalkozás keveset mond, arról, hogy kik vagyunk. Be tudjuk írni, ha ki kell tölteni egy űrlapot, vagy bekerülhet az önéletrajzunkba. De semmit nem mond, sem minőségről, sem tartalomról. Csupán annak igazolása, hogy az adott dologra képes vagy, van képesítésed, jogosítványod. Már konkrétan megmondhatom a világ munkamegosztásában hol a hely, ahová engem állítani lehet, mihez értek.”

Ugye, biztos voltál benne, hogy felteszem a kérdést, Neked mi a foglalkozásod? Esetleg már mester vagy?

„Később a mesterség szintjén jutunk el oda, hogy munkánkban benne van már személyiségünknek megtestesülése. Hiszen sejtjeinkben és egész életvitelünkben benne van, hogy hagyj jelet és nyomot a világban! Jelét annak, hogy voltál és hogy ki voltál! A mesterségen át is ez fogalmazódik meg.

A mesterség szó jelentését nézve már emberközelbe jön a munka. Valakitől megtanulok valamit, aki mentálisan és a gyakorlatban is mintát ad nekem. Mester és tanítvány közötti különleges kapcsolatáról van szó. Azt mondják a mesterek ideje lejárt, de ez nem így van.”

Minták & Példaképek

„Az emberi lélek fejlődésében kell, hogy azonosuljunk - kezdetben önkéntelenül - azokkal a mintákkal, amelyeket látunk. Később szituatív példákat képzünk, amikor valakit a saját élethelyzetében nagyon elismerünk, felnézünk rá: „JAJ de jó! Jaj de jól csinálja, én is így szeretném!!"

A következő szakaszban idealizált példaképet képzünk. Ebben már benne vannak példaképeink, mestereink, akiket kiválónak tartunk, akiket magunk fölé emelünk, eszménykép lesz belőlük, a szint, amelyet szeretnénk elérni.

Végül felnőttkorban kialakul a szintetizáló példaképünk is. Ebben már minden benne van, az egykori konkrét, a szituatív, az idealizált, minden szint összegyúródik. Ezzel a példaképpel való belső azonosulás az, amely megformálja, hogy a mesterségemet miként művelem.”

Na itt most álljunk meg egy gondolatra! Emlékszel a „JAJ de jó! Jaj de jól csinálja!” érzésre a saját életedből? Gondolkodtál már rajta, hogy kik hatottak Rád, kikből lett példakép számodra? Ki lehet az, aki számára pedig Te vagy a példakép, a mester?

Hivatás

Közben pedig elérünk a csúcsra! A hivatáshoz! Erről Emőke így beszél: „Ennek már van spirituális vonatkozása. Hivatás. Ki hívott? Hová hívott? Az elhívás azt jelenti ér valami olyan hívás, amelyre felelsz. Engem, Téged, minket, hétköznapi embereket hogyan ér a hivatás hívása?

Amikor a mesterségben már megvan az ideál, akkor tanulunk, fejlődünk, gyarapodunk és valakivel azonosulva a személyiségünket is formáljuk. Érezzük azt a különleges vonzást, hogy igen, ez az, amit szeretek csinálni, itt van a helyem, otthon vagyok, biztonságban vagyok, jól érzem magam!

Azt mondja Karácsony Sándor, egy neves pedagógus, hogy a hajlam hajt! Hova hajt?  Oda, hogy megtaláld a világban, hogy Te mit szeretsz csinálni. Ha a külső vonzás és a belső hajtóerő találkozik egy hatalmas erővé válik a hivatásodban. Az adott szakmát kitanulva, a mesterséget kicsiszolva vagy a magaslatán, az emberi mivoltodnak.

Áprily Lajosnak van egy gyönyörű gondolata, „Fenn az Ember magasán”. Hát ott vagyunk! Fenn az ember magasán. Ebben a gondolatban számomra már benne van a viselkedés etikája, hogy amit csinálok, azért felelősséget vállalok. A nyomok, amelyeket a világban hagyok, legyenek építők és nem destruktívak.

A hivatásban, már benne van, hogy nem lehet életellenes, nem létezik olyan hivatás, amelyik ne szeretetvezérelt volna, és ami nem arról szólna, hogy hogyan építed ezt a világot. A romboló foglalkozások legfeljebb szakmák, de nem hivatások. Lehet, hogy valaki mestere az atomgyártásnak, de attól még a fizika a hivatása, amit esetleg rajongva szeret. De az atombomba, amit produktumként létrehozott, az nem!

Most tehát, amikor arról beszélünk milyen kölcsönhatások vannak a munkám és köztem, akkor azt látjuk, hogy, aki a helyén van a hivatásban, érzi a hívást, kibontakoztatja képességeit és szinte játékos örömmel, szívesen dolgozik.”

Játékos örömet és sodró hivatást kívánok Nektek!
Nagy Andrea
tréner, tanácsadó
Parrish & Crawler International