Tisztul az út

A távolléti díj számítása

A távolléti díj kapcsán elmondható, hogy a jogbizonytalanság feloldásán túl az új szabályozás kilátásba helyezésével nem titkolt cél az adminisztráció csökkentése, a távolléti díj számítási módjának egyszerűbbé tétele.

Részletesen:
1. Az Mt. jelenlegi 136.§ (3) bekezdése, a havi béres munkavállalók havi bére arányos kiszámításának módszere módosulna, bővülne, oly módon, hogy a munkavállalót havi bére az általános munkarend szerinti munkanapok számától függetlenül, mindig azonos összegben illetné meg. Figyelemmel arra továbbá, hogy a havi bér átalány jellegű, ez a rendelkezés egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén is irányadó lesz. Így tehát a havi bér arányos részének meghatározásakor nem a beosztás szerinti-, hanem az általános munkarend szerinti munkaidő lenne a kiindulási alap. A módszer a következő:
Az egy napra járó havi bér meghatározásánál az adott hónap általános munkarendjének megfelelő munkanapok számával kell a havi bért elosztani. Az egy órára járó havi bér meghatározása úgy történik, hogy az előbbiek szerint kiszámított havi alapbér egy napi összegét a munkaszerződésben megállapított napi munkaidő tartamával kell elosztani. Arra az esetre, ha a munkaszerződés nem tartalmaz rendelkezést a napi munkaidőre vonatkozóan, úgy az általános teljes napi munkaidő lesz irányadó. Amennyiben a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőt csak részben teljesíti, vagy, ha munkaviszonya a hónap egy részében állt fenn, úgy a munkavállalót havi alapbérének az általános munkarend szerinti munkaidővel arányos része illeti meg a javaslat szerint.
A javaslat indokolása e körben kiemeli, hogy ebben az esetben nincs jelentősége, hogy a munkavállaló milyen jogcím alapján, illetve jogszerűen mentesült-e rendelkezésre állási- és munkavégzési kötelezettsége alól, ahogyan az sem bír ebből a szempontból jelentőséggel, hogy az adott időre megilleti-e díjazás a munkavállalót.

2. A módosított 139.§ a bérpótlék alapjának meghatározását a havi béres munkavállalók esetében az általános szabályoktól eltérően végzi el: „A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára járó alapbére.” A szabályozás ilyetén módosítását az indokolja, hogy szükségtelen a munkavállaló bérpótlékát attól függővé tenni, hogy éppen mennyi a havi általános munkarend szerinti munkaidő. Így a bérpótlék összegének meghatározása minden egyes hónapban ugyanazon módszerrel kerül kiszámításra, egyszerűsítve ezzel az adminisztrációt.

3. A vasárnapi-, illetve munkaszüneti napi munkavégzés esetére járó bérpótlékra vonatkozó szabályozás kapcsán a javaslat kimondja, hogy az 50% -os bérpótlék a munkavállalót vasárnapi munkavégzés esetén kizárólag az alábbi esetek alapján elrendelt munkavégzés esetén illeti meg:
- többműszakos tevékenység keretében;
- a készenléti jellegű munkakörben;
- a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló esetében.
Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben a vasárnapi munkavégzésre egyéb címen (pl. megszakítás nélküli- vagy idényjellegű tevékenység keretében, külföldön történő munkavégzés során, stb.) kerül sor, úgy ezen egyéb jogcímek alapján a munkavállalót nem illeti meg pótlék. A három kiemelt esetben azonban a bérpótlékok a munkavállalót rendkívüli munkavégzés esetén is megilletik.

4. Az általános szabályok szerint az óra- és teljesítménybéres munkavállalót távolléti díj illeti meg a munkaszüneti nap következtében kiesett bére miatt, ugyanakkor, ha a munkavállaló keresőképtelensége munkaszüneti napra esik, nem a távolléti díj egésze, hanem annak csak hetven százaléka jár a munkavállalónak. Díjazás egyáltalán nem jár, ha a munkavállaló - keresőképtelenségére tekintettel - táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül.

5. Pontosító, a gyakorlati alkalmazást segítő rendelkezéseket tartalmaz a javaslatnak az Mt. 148. § - ára vonatkozó része, mely meghatározza az „esedékesség” időpontját a távolléti díj számítása kapcsán, a végkielégítés, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése és egyéb konkrét esetekre nézve.

6. A 149.§ -t módosító szabály szintén egyszerűsíti az adminisztrációt, azt célozza, hogy a munkáltatónak ne kelljen feleslegesen kiszámítani a távolléti díj alapbér-hányadát, ha annak összege megegyezik az alapbérrel. Így a távolléti díjnak az esedékesség időpontjában érvényes alapbér szerinti része a havi – vagy órabér távollét tartamára történő kifizetésével is teljesíthető és elszámolható.
A javaslat további bekezdései a teljesítménybéres munkavállalók távolléti díj számításának szabályait pontosítják.

7. A 156.§ a módosítások folytán a jövőben úgy rendelkezne, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár, míg órabéres díjazás esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki.

Egyéb, a módosítással érintett rendelkezések

1. Jelentős, a készenléti munkakörben foglalkoztatott munkavállalók védelmét kimondó, új rendelkezés, mely szerint a felek közötti, hosszabb beosztás szerinti napi- illetve heti munkaidőt megállapító megállapodás munkavállaló általi felmondása önmagában nem szolgálhat a munkáltatói felmondás alapjául. Természetesen a munkáltató fenti rendelkezéstől függetlenül, az általános törvényi feltételek figyelembe vételével egyéb indokkal megszüntetheti felmondással a munkavállaló munkaviszonyát, ezen új rendelkezés azonban kifejezett védelmet jelent az említett típusú megállapodások felmondása esetére.
2. Szintén a munkavállalót – egészen konkrétan az apát – védő rendelkezést tartalmaz a javaslat, mely kimondja, hogy az ún. „apaszabadság” kivételt jelent azon rendelkezés alól, mely szerint a munkaviszony év közben történő kezdete vagy megszűnése esetén a munkavállalónak a szabadság arányos része jár. A módosítás életbe lépésével a gyermek születése esetén járó pótszabadság teljes tartamát garantálná a törvény az apa számára, függetlenül a munkaviszony kezdetének időpontjától, biztosítván ezáltal, hogy az apaszabadság betöltse rendeltetését.
3. Ugyancsak a szabadság kapcsán mondja ki a javaslat, hogy a felek az életkor alapján járó pótszabadság esedékesség évét követő kiadására vonatkozóan csak az adott naptári évre köthetnének megállapodást. Fontos kiemelni, hogy a rendelkezés az alapszabadságra nem terjed ki, kizárólag a munkavállalót az életkora alapján megillető pótszabadságra.
4. A szabadság témakörénél maradva, a javaslat egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetére a munkáltató számára két alternatívát is felkínálna, tehát, hogy a munkáltató vagy az általános szabályok szerint adja ki a szabadságot a munkavállalónak, vagy kiadhatja a munkaidő-beosztáshoz igazodó módon is, oly módon, hogy a kiadott szabadságot a beosztással egyező óraszámban számolja el. Előbbi esetben pedig, amennyiben az általános szabályokat követi a munkáltató, úgy a hét minden napja munkanapnak számít - kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot - és a beosztás szerinti munkaidőtől függetlenül a napi munkaidő alapján kell a díjazást megállapítani és a munkaidőt elszámolni.
Végül a módosításokkal való harmonizáció megteremtése érdekében került be a javaslatba, hogy a betegszabadságot kizárólag a beosztás szerinti munkaidőre kell biztosítani.
5. A munkavállaló 40.§ szerinti felmondásával (a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a munkaviszony fenntartása a munkavállaló számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna), vagy a 78.§ szerinti azonnali hatályú felmondásával kapcsolatos igény az elévülési időn belül lesz érvényesíthető a javaslat értelmében.