A turné első állomása
A turné első állomása avagy a frontember dala
Helyszíni beszámoló a Séta Dévára zenekar debütálásáról, Kozma Zsolt tork(ll)ából
Telt ház, rengeteg rajongó, profi szervezés, fantasztikus szinpadkép, fény és hangorgia, lelkes 
zenészek, öröm, örömkönnyek és a nagy találkozás.
Ezek a szavak jutottak először eszembe, mikor a nagysikerű monstre koncert után nekiültem megírni a beszámolómat. Még bennem dübörög a ritmus, még hallom az elhalkuló dallamokat, még látom a rajongókat és támogatókat, akik elégedetten térnek vissza a megszokott életükbe egy felejthetetlen többnapos sorozat után.
Most, itt, minden a helyén volt. Fanyalgó kritikusok állva tapsoltak, lelkes amatőrök lapogatták a zenészek vállait és Ők fürödve a sikerben, megízlelve az adni és kapni szépséges együttállását, boldogan és még lelkesebben néznek vissza a megtett útra és tekintenek csillogó szemekkel a jövőbe.
Nézzünk kicsit az Ő szemükkel, mit is látnak, ha visszatekintenek?
Sok-sok álmatlan éjszakát, rengeteg legépelt mondatot, emailok sokaságát, telefonhívások garmadát és persze mosolyt, egymás tiszteletét, NAGYrabecsülését, bár ez utóbbi könnyen teljesített feladat volt, hiszen a zenészek többsége már régóta ismerte egymást, régóta tisztelték a másikat, a másik EMBERT. És persze a nagy Tanító szavait is látjuk, melyen elindult ez a kezdeményezés, hitet, erőt adva az együttesnek a mindennapokhoz és kiegészítve azt a lelkesedést, amit a közös munka szerzett mindannyiuknak.
Aztán láthatjuk a próbák és a kezdeti lépések csetlő-botló hangjait, néhány egyszerűbb akkordot, a hangszerek és a zenészek egyre magasabb szintű együttműködését, a csapat összeérése szinte a szemünk előtt sodorta el az útjukba kerülő akadályokat, hihetetlen lelkesedésük és hitük egymást átsegítve vitték előbbre a nagy egymásra találás iránti igényük megfogalmazását és beteljesedését.
A jelenről?
Igen, mára egymásra talált zenész és hangszer, egymásra talált és összeért a dal és szöveg, a mondanivaló és a szépség, felnőtt és gyerek, erdélyi és magyar.
Mára eljutott a nyitott fülű emberekhez a hívás, és ők jöttek, hozták a szívüket és szeretetüket, mely nélkülözhetetlen a koncert sikeréhez.
És mit hoz a jövő?
Egy ilyen nagy és zajos siker után az egyszerű zenész csak hitetlenkedve ül az öltözőben, hátradőlve a gépe előtt arról elmélkedik, vajon ez a csoda tényleg vele történik? A többiek is azt látják és érzik, amit Ő?
Körbenézve a könnyes szemeken, átölelve a BARÁTokat aztán meglátja azt a fényt, ami Őt idehozta, ami itt tartotta és ami tovább viszi a megkezdett úton. Mert azt mindannyian tudják, hogy lesz még ilyen koncert, hogy lesz még együtt éneklés, lesz még ölelés és mosoly, lesz még örömkönny és lesz jóleső fáradtság a nagy menet után.
És be sem kell hunyniuk a szemüket, hogy együtt, tovább álmodjanak egy újabb Sétát Dévára!
Akkor hát... Hölgyem és Uraim, meghajlás!
A doboknál, az energiát és ritmust adó mindenes, aki a háttérben maradva tartja a lelket a csapatban, viszi a vállán a programot, diktál és szervez, telefonál és ujjong, kapcsolatot tart és támogatókat gyűjt, kacajával mindig a legjobbkor jelenlévő, minden Andreák legNAGYobbika, NAGY ANDREA!!!
Basszusgitár, mély hangú autó, vokál és sebességkirály, minden idők legbotafogóbb pizzafutára, minden nyomdász közül a legjobb trolivezető, a mi Csabink, a Mester druszája és tévéhordozója, emberek eleje, ÁDÁM CSABA!!!
Szólógitár, a vérprofi firkász, internet és számítógép guru, alkukirály és borbáró, "Born to be wild" gang man, mindig, mindent megkérdező, térképen nyomon követhető GPS fenomén, D-s kosár fan, HORVÁTH "HÍRHATÁR" ISTVÁN!!!
Az orgonánál a kezdő apuka, oszlop és támasz, főlekvárfőző és Jammer, vele teljes a csapat, HERBAI CSABA!!!
A mikrofonnál a dalszerző és menetelő, legeslegboldogabb ember, akinek csodálatos barátai vannak, KOZMA ZSOLT!!!
Bravó, Bravó és Bravó, nagyon köszönjük!
Kozma Zsolt