Új év, új MT – V. rész

Új év, új MT – V. rész

Mennyi az annyi? Avagy munkabér, teljesítmény, pótlék

Sorozatunk ötödik részében az új MT általános bemutatása, a munkaviszonylétesítése, megszüntetése és a munkaidő témaköreit követően most az új Munka Törvénykönyve munkabérre vonatkozó szabályozását mutatjuk be.

Az új Munka Törvénykönyve, csakúgy, mint más fejezetek tekintetében, a munkabérre vonatkozó fejezetben is jelentős, a munkáltatókra kedvező változásokat tartalmaz, emellett – szintén a már megszokottak szerint - egyes fogalmaknak új elnevezést ad.

Utóbbira legjobb példa, hogy a „személyi alapbért” az új törvény egyszerűen „alapbérnek” hívja – hozza fel az első példát szakértőnk, Dr. Fodor T.Gábor.

A törvény egyértelművé teszi, hogy teljesítménybért csak munkaszerződésben lehet kikötni. Megszűnik az a jelenlegi törvényi előírás, mely alapján ha a munkavállalók átlagteljesítménye a 100%-ot nem éri el, úgy a teljesítménykövetelményt úgy kell módosítani, hogy az átlag a 100%-ot elérje. Az új törvény lényegében csak annyit ír elő, hogy a 100%-nak objektíve teljesíthetőnek kell lennie. Ez a szerző véleménye szerint jelentős változás, ugyanis nyilvánvalóan nem azonos elvárást jelent, ha megfeszített munkával egy teljesítmény elérhető, mint az, hogy a munkavállalók átlagos teljesítményének el kell érnie a 100%-ot.

A bérpótlékok rendszere jelentős részben változatlan, azzal, hogy többműszakos munkarend esetén – ha a munkavállaló munkaidejének kezdete rendszeresen változik – este hat és reggel hat közötti munkavégzés esetén 30%. A délutáni 15%-os pótlék tehát megszűnt, de a korábbi 30%-os pótlékot este hattól fizetni kell.

Az éjszakai munkaért – ha nem műszakos munkáról van szó – csak akkor jár éjszakai pótlék, ha a munkavégzés időtartama az egy órát meghaladja.

Bár ez a törvény indokolásának szövegéből nem következik, mégis, a törvény érthető úgy, hogy a munkanapi rendkívüli munkavégzésért csak a felek megállapodása, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján jár bérpótlék. Az a fentiek miatt nem világos, hogy ebben a tekintetben jogalkotási hibáról van-e szó, vagy tényleg ez volt a jogalkotó akarata.

A korábbiaktól eltérően van arra lehetőség, hogy a felek munkaszerződésben a vasárnapi, a műszak és a rendkívüli munkavégzés pótlékát is magában foglaló alapbérben állapodjanak meg. Ez igen jelentős változás, erre eddig nem volt mód. Emellett arra továbbra is mód van, hogy a pótlékok helyett átalánydíjazást kapjon a munkavállaló, ha ebben a felek megállapodnának.

A szerző véleménye szerint igencsak aggályos, ámde a munkáltatóknak kedvező változás, hogy az ún. „elháríthatatlan külső ok” esetén nem jár az állásidőre díjazás a munkavállalónak.

Igen jelentős újdonság, hogy az átlagkereset intézménye megszűnik. Minden olyan esetben, amikor a jelenlegi törvény alapján átlagkeresetet kellett a munkavállalónak fizetni, az új törvény alapján távolléti díjat kell számfejteni. A távolléti díj számítása is a munkavállalók hátrányára változott.

A munkabér védelmére vonatkozó szabályok jelentős részben változatlanok, azzal, hogy a munkabért immár minden esetben ki kell fizetni a tárgyhót követő hónap 10-ig, ettől a szabálytól eltérni a felek megállapodásával sem lehet.

Új szabály, hogy a munkaidőkeret lejártát követő húsz napon belül a munkaidőkeretre járó munkabérrel el kell számolni. Célszerű tehát a munkaidőkeret végét úgy megállapítani, hogy annak utolsó napja az egyébkénti bérfizetési napnál legfeljebb 20 napnál korábban érjen véget.

Izgalmas és összetett témakör, ugye? Ha kérdésed van, tedd fel bátran!

Szeretettel vár Benneteket vissza:
dr. Fodor T. Gábor és a JAM csapata