Veszteség és gyász a munkahelyen

JAM k, 01/17/2023 - 00:16

Veszteség és gyász a munkahelyen

 

Közvetlen környezetünk után munkahelyünk a második családunk. Egy közös kolléga várt, illetve nem várt elvesztése, halála alapjában forgatja fel a munkahely dinamikáját. Sokszor láthatatlanul, a felszín alatt indul el a folyamat. Mi is történik ilyenkor valójában?

Amikor érzelmi veszteség ér minket, arra kétféle választ adhatunk. Dönthetünk úgy, hogy ennek feldolgozásával nem foglalkozunk, helyette megpróbáljuk úgy élni a mindennapjainkat, mintha mi sem történt volna. Második lehetőségünk, hogy felismerjük, érzelmi veszteség ért minket és vállaljuk, hogy végig megyünk a gyászfolyamaton.
  

Elfojtás, mint megküzdési stratégia

Hogy miért választjuk ezt az utat, annak számos oka lehet:

  • Igaz, néhány veszteség már ért minket életünk során, még sosem gyászoltunk. Bár ez a képességünk születésünk óta bennünk van, a szocializáció során sosem aktiválódott. Környezetünk nem mutatott példát, mintát erre vonatkozóan. Az elfojtás, mint veszteségre adott válasz öröklődött generációról generációra.
  • Félünk a fájdalomtól, a nehéz, sokszor kiszámíthatatlan időben feltörő érzelmektől. Ezeknek az érzéseknek a megélése, feldolgozása és átdolgozása időt és energiát igényel. Jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogyan leszünk így képesek a mindennapokban funkcionálni, a munkánkat ellátni. Két ellentétes erő feszül itt egymásnak.

  

Mire számíthatunk, ha az elfojtás mellett döntünk, kollégáink, környezetünk hogyan fog érzékelni minket?

Rövid időn belül sem mi magunk, sem munkahelyi környezetünk nem fog látni semmi kirívót. Közép- és hosszútávon jelentkeznek az elfojtás következményei. Nagyon gyakori, hogy a veszteség bekövetkezte után figyelemelterelés végett egyre több időt töltünk munkával. Ez kezdetben növeli a munkahelyi teljesítményt, ami rendkívül megtévesztő lehet. Azt az üzenetet küldi, hogy ez a helyes út. Néhány hónap, vagy akár néhány év elteltével a megoldatlan érzelmi veszteség tünetei elkezdenek a felszínre törni. Többször tapasztaljuk, hogy betegség dönt le minket a vállunkról, fáradtak vagyunk, kisebb-nagyobb hangulatingadozással küzdünk. Egy idő után a munkahelyi teljesítményünk is csökkeni fog.

Bár az elfojtás hosszútávú hatásai kedvezőtlenek, ha mégis e mellett döntünk, a környezetünk azzal teheti a legtöbbet, hogy nem próbál minket meggyőzni arról, hogy gyászoljunk. Ennek az igénynek belülről, bennünk kell megszületnie, külső kényszerítésre még nem indult el gyászfolyamat. Ha pozitív példát látunk a környezetünkben, vagy ha azt érezzük, bárhogy is döntünk, támogatva vagyunk, az indíthat el változást.  

  

Gyászfolyamat, mint a gyógyuláshoz vezető út

Egy másik megküzdési stratégia a veszteség érzelmi feldolgozása, ami a gyászfolyamaton keresztül történik. Itt is több ok állhat a háttérben, amiért ezt választjuk.

  • Ismerős számunkra gyászfolyamat. Környezetünk példát mutatott rá, mi magunk is többször megtapasztaltuk, hogyan kell egy jelentősebb érzelmi veszteséget felismerni, megélni.
  • Számos veszteségünk ellenére még nem gyászoltunk. Így mostanra úgy túlterhelődtünk, hogy nincs más választásunk, minthogy szembenézzünk nem csak az aktuális veszteségünkkel, a korábban felhalmozottokkal is. A gyászfolyamat akaratunk ellenére – a mi érdekünkben beindul, az elfojtás már nem működik. Sokunk számára ez a leggyakoribb forgatókönyv. Nehéz megjósolni, mikor jön el az életünkben ez a pont, fizikai síkon ugyanis nem érzékeljük azt a „táskát”, ahová beletesszük az érzelmileg feldolgozatlan veszteségeinket. Így azt sem látjuk, amikor az megtelik.
  • Természetesen lehetünk úttörők is. Még ugyan nem láttunk a környezetünkben senkit, aki gyászolt volna, magunknak is számos megoldatlan vesztesége van. Egy belső hang mégis arra figyelmeztet, ideje a gyógyulás útjára térni, nem kell megvárni, míg túlfeszülünk és elfojtásunk betegség formájában jelenik meg. És erre a belső hangra hallgatunk is.

  

Amikor a gyászfolyamat beindul

Az elfojtással ellentétben a gyászfolyamat nagyon is látható, érzékelhető, főleg a kezdeti szakaszban. A teljesség igénye nélkül a következőket tapasztalhatjuk magunkon:

  • Koncentrálási képességünk radikálisan csökken, ez természetesen kihat a munkahelyi teljesítményünkre is.
  • Elszigeteltség iránti vágyunk megnő. Kerüljük a közös összejöveteleket, mind a munkahelyen belül és azon kívül.
  • A gyászfolyamat a testünket sem kíméli, sokszor érezhetjük magunkat kimerültnek. Hiába vagyunk fáradtak, éjszaka álmatlansággal küzdünk. Ezen kívül jelentkezhet még szédülés, emésztési probléma, izom-ízületi fájdalom, étvágytalanság, mellkasi szorítás, heves szívverés.
  • A kezdeti szakaszban a testi tünetek a dominánsak. Ekkor még szinte nem is érezzük a feltörő érzelmeket. Megnevezni végképp nem tudjuk őket. Csak később, amikor a gyászfolyamat egy kevésbe intenzív szakaszba lép, leszünk képesek felismerni a veszteséghez kapcsolódó érzéseinket. Harag, szomorúság, bánat, kétségbeesés, öröm, megkönnyebbülés, félelem, szorongás, pánik, üresség, szégyen, bűntudat, béke, hála mind-mind megjelenhet.

Ezek a tünetek, bár rendkívül kellemetlenek, néhány hét/hónap elteltével csökkennek, majd egy idő után teljesen megszűnnek. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy régóta fennálló fizikai és mentális panaszaink a gyászfolyamat végére megoldódnak.

Fontos azonban, hogy ne ijedjünk meg a kezdeti nehézségektől, amit érzünk, tapasztalunk az mind természetes és szükséges a gyógyuláshoz. Hagyjuk a folyamatot haladni a saját medrében. Ha egy gyászfolyamat beindul, még nem biztos, hogy be is fejeződik. A gyászfolyamat bármely szakaszán előfordulhat, hogy aktiválódik az elfojtás, ennek pedig egy elakadt gyászfolyamat lesz a következménye.

  

Egy ilyen helyzetben mit tehetünk vezetőként, hogyan támogathatjuk a kollégákat gyászuk feldolgozásában?

Ha vezetőként találjuk magunkat szembe egy ilyen kihívást jelentő élethelyzettel, akkor nincs könnyű dolgunk. Amennyiben a veszteség minket is mélyen megérintett, előbb-utóbb a mi érzelmi-fizikai állapotunk is megbillen. Mindeközben továbbra is felelősek vagyunk egy vállalat irányításáért. Egy idő után a kollégák megküzdési stratégiája is kezdi éreztetni hatását. A veszteség előtti cégen belüli viszonylagos egyensúlyi állapot biztosan borulni fog.  A legoptimálisabb az lenne, ha vezetőként megmutatva emberi oldalunkat felvállalnánk sebezhetőségünket, gyászunkat. Bár ez rendkívül inspiráló, motiváló lehet a kollégák számára és nagyban előre lendítheti a közös gyógyulást, nem biztos, hogy erre készen állunk.

Mégis mit tehetünk egy ilyen helyzetben? Néhány apró praktikum bevezetésével megmutathatjuk, hogy érzékeljük a megváltozott állapotot és nem hagyjuk magukra a kollégákat. A gyászolást választók itt különösen támogatásra szorulnak.

  • Biztosítjuk, hogy akik szükségét érzik, Home-Office-ban is dolgozhatnak.
  • A munkahelyen belül érdemes létrehozni egy külön helységet, ami csendes, ablakaival, ha lehetséges a természetre néz, atmoszférája megnyugtató. Elvonulásra, pihenésre bárki rendelkezésére áll.
  • Ha a kollégák nagy, nyitott térben dolgoznak, ebben az élethelyzetben ez különösen zavaró lehet. Aki gyászfolyamaton megy keresztül, az rendkívül érzékeny a zajra, sokszor a fényre is. Sokat segíthet, ha kisebb, egymástól jól elhatárolható munkaállomásokat hozunk létre.
  • Igény esetén hasznos lehet felvenni a kapcsolatot olyan szakemberekkel, akik segítséget tudnak nyújtani a gyászolóknak, akár a munkaidő keretein belül.

Egyszerre több munkatársat érintő veszteség nagy megpróbáltatás elé állítja a vállalatot. Ugyanakkor, bármilyen furcsán is hangzik, ez az megváltozott állapot nem csak fájdalmat és szenvedést, de lehetőséget is rejt magában. A helyzet felismerésével, magunkra és egymásra való odafigyeléssel, tudatos döntéshozással a krízis után a növekedés, fejlődés útjára léphetünk mind egyéni, mind vállalati szinten. Ehhez kívánok mindenkinek sok erőt és kitartást!

Burka Adrienn